2007. június 2., szombat
- » A szemzsarnok tekintete
- 8:41 | gaming | algi | 5 komment
-
Legalábbis ezt a címet adnám az Eye of Beholder c. játéknak magyarul. A Beholder az egyik legjellegzetesebb eredeti AD&D szörny. A címszereplő sárkánynál mindenképp jellegzetesebb, hiszen az első kiadású D&D alkotói maguk találták ki mindenféle külső forrás nélkül. Még akkor is eredeti ötletnek tartom, ha egyszerűen az AD&D formulát követve különböző varázslatok együttes hordozására találták ki, mint valami ágyúnaszád.
Maga a játék felváltva tartogatott pozitív és negatív csalódásokat. Régebbről ismertem a második részét, amiben azért elég gyakran volt "sztori" rész (hosszas szöveg jelent meg a képernyőn, és néha még választani is lehetett, hogy tovább hallgatom az NJK-t vagy megtámadom), míg az első rész annyival kezdődött, hogy megyünk a dungeonban és gyakjuk a monsztákat. Ez negatív csalódás volt. A pozitív csalódás aztán az volt, hogy ennek a játéknak is van sztorija, a különböző szintek különbözőképpen néznek ki, és nemcsak véletlenszerűen vannak egymásra hányva a csapdák (na jó, a csapdák azok igen), de a labirintust az alapján szerkesztették meg, hogy valami realitás is legyen benne. Pl. a börtön felismerhető, mert rácsos ajtajú cellák sorakoznak benne, mindegyik szinten különböző fajok vannak különböző építkezési jellegzetességekkel.
A pozitív csalódás ugye az volt, hogy ennek is van sztorija, márpedig nem lelőve sok mindent az elhagyatott törp tárnákat újra elfoglaló törpök belebotlottak az egy ideje ideköltözött sötét tündékbe. A sztori egyszerű, erős és logikus: mindkét nép földalatti, a sötét tündék folyosói pedig tele vannak kultikus pókábrázolásokkal, ahogyan a törpjáratok is elég törpösek.
Minden esetre egy idő után kissé idegesítőek a csapdák és rejtvények, talán a linearitása miatt sokat szidott 3. része jobban fog tetszeni. Egy-egy apróság mellett elmegy az ember, és máris totál rosszfelé megy. Én pl. teljesen kétségbe voltam esve a sötét tündék szintjén, hogy hinnen hogyan menjek tovább, amikor mérgezett kardokkal támadnak rám Salvatore hírhedett szörnyetegei, mikor kiderült, hogy korábban már jóval mélyebb szinten is jártam, és csak egy kapcsolót kellett volna másodszor is elfordítani, hogy még annál is tovább juthassak.
Szóval az utolsó pályát már nem is térképeztem (kb. 4-5 alkalommal volt amúgy szükségem walkthroughba tekintésre), és meglepően hamar megtaláltam a főgonoszt, Xanathart, a szemzsarnokot. A harc elég izgalmasra sikerült, mivel rögtön dizintegrálta egyik partitagomat, akit aztán a pap egy feltámasztás tekercs elolvasásával hozott vissza az élők sorába. A feltérképezetlen labirintusban aztán véletlenül találtam egy olyan helyet, ami elég praktikus volt a szörny kinyírására, onnan már inkább hasonlított egy hibás játékra, ami valamilyen gagyi loopba került. Ez csak kicsit volt zavaró, mert elég táp szörny azért a beholder (pl. a varázslatokat simán visszalövi rám így is).
Minden esetre ekkor jött a legnagyobb kicseszés, miután volt egy gyönyörű bevezető intró, végiggyilkoltam 12(!) szintnyi szörnyet, 5 000 EXP-ről több mint 100 000 EXP-re tápoltam fel az induló karaktereimet és megoldottam a törpök küldetéseit, egy szaros végemonológot kaptam, ami után automatice kilépett DOS-ba (DOSBox-ba) a játék. Hát, LOL. Az minden esetre kárpótol, hogy a játékmentés átvihető az EOB II-be, ahol a felajánlott 70 000 kezdő EXP-jű parti halálra van ítélve. Azt hittem, max. az EXP-t vihetem át, meg reménykedtem, hogy a megtanult varázslatokat is, de amikor kipróbáltam, kiderült, hogy még a +3-as kardokat, buzogányokat is áthurcolhatom, a papi tekercsekről nem is beszélve.
Minden esetre élmény volt végigtolni ezt a játékot mindenféle csalás (mentett állás manipulálása) nélkül csak a walkthroughba be-betekintgetve, amikor már szétdurrant a fejem. Kíváncsi vagyok, ez a 2-es részben is sikerül-e, elvégre valamivel több esélyem van olyan varázslatokkal a varázskönyvemben, mint a Cone of Cold vagy olyan papi tekercsekkel, mint a Raise Dead, nem beszélve a varázsgyűrűkről, meg a +sokas fegyverekről.
A dolog egyik legérdekesebb része amúgy, hogy az I. részben csatlakozott hozzám egy törp harcos, akit aztán átvittem, szóval már ekkor is sztoriteremtő játékok voltak, még ha nem is nagyon foglalkoztak vele.
