2003. november 16., vasárnap
Főoldalra ajánlom ! | 0:33 | algi | 32 komment

Egy marslakó naplója

Úgy látszik, mindenki összeillik, csak én nem. Én, mint marsbéli ügynök, nagyon neheten illeszkedem be az emberi társadalomba. Hülye játékszabályaik vannak, amiket ha betartok se felelek meg. Nagyon ritkán találkozom másik marslakóval. Idén találkoztam eggyel, testnedvet is cseréltünk, de annyira nem értjük meg egymást, amennyire én szeretném. Úgy látszik a Földön hiába próbálkozom beilleszkedni, az eddigi próbálkozásaim viszont annyira eltávolítottak eredeti énemtől, hogy már a Marsra sem térhetnék vissza. Tragikus, de ez egy bolygóközi háborúban, amilyen a Vénusz és a Mars közötti, nem számít nagy veszteségnek. De engem lassan már nem érdekel a háború sem. Persze otthonról, meg a Vénuszról is rengeteg adást fogok, ami a vénusz és a marsbéli katonáknak szól, többek közt nekem is, de ezek engem csak eltántorítanak attól, hogy tovább folytassam a küzdelmet a Vénusz ellen. Tudom, hogy eretnek dolog ilyet lemondani, és nem csak a sajátjaim nyúznának meg emiatt, hanem az ellenség is, de még a földlakók is, ha tudnák, hogy ezért a kék bolygóért folyik a csata. Nem értitek, miről beszélek? Vagy csak nem hiszitek el?

8.

Csontig vágnak a homokszemek
Becsukom szemem
Csillagos ég borul rám

Mikor ideküldtek a Marsról, azt mondták, hogy szükségem lesz egy különleges képességre. Az jól jön. De szükségük volt a beleegyezésemre. Mert egy súlyos hátránnyal járt együtt. Én katonaként bíztam a képességeimben. Bíztam magamban. Akkor csalódtam első alkalommal, mikor kiderült, hogy nem vagyok képes kiküszöbölni a negatív hatásokat. Azóta folyamatosan csalódok magamban. Mióta a Földön élek, egyfolytában eszembe juttatják a földlakók, amit a kiképzésen tanultam: "Ne bízz emberekben, kizárólag saját magadban! Senkiben sem bízhatsz meg. Mindig is egyedül leszel. Nem csak, mikor megérkezel és eltávozol, hanem egész életedet egyedül kell majd leélned." A tehetséget adták nekem, mert állítólag fizikai tulajdonságokkal kisebb elismertséget lehet szerezni, mint a kreatív tehetséggel. De cserébe nagyobb terhet kellett a vállamra vennem, mint hittem: az emberi érzelmekét. Azt mondják, csak ezekkel együtt képesek belémültetni a szükséges tehetséget. Azóta rájöttem, hogy megfelelő fizikai adottságokat kellett volna kérnem. Bár őszintén szólva nekik sem volt fogalmuk a fizikai standardokról, amik a Földön évszadon belül is változnak. Hol fontos, hol nem. Szóval keservesen megfizettem a képességemért. Cserébe mit kapok? Úton útfélen minden földlakó azt harsogja, hogy "zseniális" vagyok, meg hogy "jól megírt", amit felböfögök. Valóban legyőztem a fizikai adottságokat. A kétméteres Vacskamati nem mer beszólni nekem. Cserébe mit kaptam? Egyrészt érzelmeket. Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy érzelmek nélkül sokkal jobban meglennék, még ha egy picit félek is ezt kimondani. Másfelől nem hogy értem, hanem látom az emberek nevetséges játékait, amiket annyira magasztalnak. Látom, hogy a földbéli bálványok nevetségesek és nemlétezőek. Látom, hogy mindenki a nagy semmi előtt borul le. Én is. Látom, hogy olyan nevetséges ez, és nincs értelme semminek. Nem marad már, mint az univerzum egyetemes, átfogó, teljes és maradéktalan megismerése és megismertetése. Igen. A kutatás és a tanítás között egyetlen szótag a különbség. Csak az emberi tényező okozza, hogy a tanár- és a kutatóképzés parszeknyi távolságra van egymástól.

A legtöbb dolognak nincs értelme, de legkevésbé a tagadásnak van értelme. Igazából nincs értelme filmet készíteni, de még kevesebb értelme van olyan filmet készíteni, ami erre felhívja a figyelmet. Legkevésbé konkrét példákban elveszni van értelme. Nincs értelme a filmcímeknek, mert ha azokat cmegemlítjük, akkor máris kicsinyességekben vesztünk el. Nincs értelme úgy vitatkozni a filmekről, hogy nem ismerjük a szakkifejezéseket és az összes művészi eszközt, ami számba jöhet, valamint az előzményeket, a clichéket... Márpedig az csak egy semmitmondó remény, hogy én valaha is egy fikarcnyival többet fogok tudni a filmekről, mint jelenleg. Ahhoz minden nyáron keresztül filmeket kellene nézni.

9.

Alone in the Dark
"Sitting in silence"
The Day the Earth Stood Still

Csütörtök jó nap volt. Láttam a Marsot. A város felett vörösen öklendezett a fonnyadt Hold. Kezdetben a fókusz teljesen el volt állítva a távcsőn. A kép olyan volt, mintha a Mars szétrobbant volna. Szívszorító volt így látni szülőbolygómat. A marslakóknak nincs honvágya. Ezt belémültették. Miközben a helyére csavartam a fókusz volánját, egy pillanatra mintha gyűrű jelent volna meg a bolygó körül. Persze csak a fény játéka volt. Mikor egészben láttam, fel sem ismertem. Egy apró, fehér korong. Ez a Vénusz is lehetett volna, ha nem este fél tíz lett volna. Soha többet nem térhetek vissza a vörös hegyekhez, nem látom többet a rijanó széndioxidsapkát. Nem csak azért, mert nem illeszkedhetek vissza a társadalmamba. Ma már ők sem látják. Több mint húsz éve érkeztem a Földre, akkoriban az emberiség gyakorlatilag semmit nem tudott a Marsról. A szondáikat – rendeltetésszerűen – sorra lőttük le. Mikor aztán elég közeli felvételeket sikerült készíteniük, rögtön megijedtem, mi történhetett. A képek tanusága szerint a Mars ma már csak egy sivatagbolygó. A háborút elvesztettük. Legalábbis én. Többet egy szót se erről. Hadd tegyek úgy ezután is, mintha még folyna az öldöklés! Hadd tegyek úgy, mintha még lenne esélyem a túlélésre. Pedig mikor a vénuszi csapatok végigmasíroznak ezen a kék bolygón, egyedül én fogok ellenállást tanusítani. Az emberiség elpusztul, én is, de én legalább leadhatok egy lövést, mielőtt az életem semmivé foszlik.

Yearning, yearning... for what's left of loving

Főoldalra ajánlom !

2003. november 15., szombat
Főoldalra ajánlom ! | 4:32 | algi | 10 komment

Beszkonyecsnyij beg

A két méteres Vacskamati fölém tornyosulva megkért rá szépen, hogy folytassam a blogomat. Ilyen szíves invitálásnak ki merne ellent mondani? Az évfolyamlevlista akadozva ugyan, de kezd beindulni. A társaságnak kb. háromnegyede fent van, de szerintem nincs olyan szubcsoportosulás, amelyiknek ne lenne legalább egy tagja a listán. Azért még kiplakátolom. (Még mindig nem tettem meg.) A csütörtöki gyakorlat is érdekesen kezdődött. "Derült ég esetén fél hétkor a Normafán. Gyakorlatot Vlagyimir Peti tartja." Délig vannak óráink, így az évfolyamnak csak a fele értesült arról, amikor félháromkor átjavították a hirdetményt félnyolcra. (Ez olyan, mint a James Bond.) Bár a többiek nem értesítettek a levlistán keresztül – mondjuk nem is mind tudtak róla –, de azért ők is eljöttek fél hétre. Mindenesetre nem érzem úgy, hogy egy órát elrabolt volna a kedves Szilárd az életemből, mert nekem kellemesen telt el lógni az évfolyamtársaimmal. Ezúttal nem kellett bemászni a CSKI-be, viszont amikor kellett, azzal mindenkinek mindig eldicsekszem, hogy lássák – főleg a csajok – milyen vagány vagyok. Pont úgy tudok átmászni, mint a filmekben szoktak. Először átdobom a táskát, aztán...

Mondjuk azt is megtehettem volna, hogy bekéredzkedem a 24-es kupolába, de egyelőre nem érzem magam családtagnak. Majd januárban. Az lesz aztán mulatság: vizsgaidőszak kellős közepén. Végülis akkor még jobban ráérek, mint szorgalmi időszakban.

Kezdek rájönni, hogy mennyire rossz ötlet volt álcikket írni a Nyúzba. A szerkesztőség imádja, de végülis elpazaroltunk egy újabb hetet mindenféle információ közlése nélkül. Sokkal jobban szeretem azokat a Mozizónákat, amik úgy vannak kiplakátolva kis cikkecskékkel, mint egy faliújság. (Feltéve, hogy mindegyik képet cmyk-ba átalakítottunk, így nyomtatásban is színesben jelent meg.) Ma (tegnap) jött új olvasószerkesztő. Szerintem nem reménytelen. Legalábbis megcsinált mindent, amit mondtam, amit elrontott, az az én pongyolaságomnak volt köszönhető. (Megjegyzem az új olvasószerkesztők többsége baszik megcsinálni, amit mondanak neki, és a munka eredménye olyan is lesz.) Nem tudom, hogy mennyi érzék kellett Dalma bevezetőjének kinevetéséhez, és azt sem, hogy mekkora meggyőző hatással volt rá az, hogy előtte én kinevettem, de ő is jól mulatott rajta. Ezek szerint vagy van valamennyi izlése, vagy jól végzi a feladatát, vagy csak megpróbált beilleszkedni. Mármint nem közénk, hanem mellém, mert nem volt olyan pezsgő a szerkesztőségi munka, amilyenre emlékezni szoktam. Érdekes, hogy csak most tűnt fel, hogy Trychydts káromkodik mint a kocsis, mikor én voltam új, fel sem tűnt. Szóval Trychydts vezetőszerkesztőként azt mondta, legyünk készek nyolcra, kész lettünk este 8.10-re, de ez betudható az újonc első alkalmi sebességének. Szerintem másodjára – ha nem két év múlva hívjuk újra – már megcsináltuk volna nyolcra.

Az álszent vezetőszerkesztő bácsi büszke lehetne rám, hogy mennyire kevéssé vagyok szexista. A fenti bekezdésből ki sem derül az új olvasószerkesztő neme. De ebből már igen.

7.

Remegő izmaimmal
görcsben szorító
magányos féltékenység

Ez tök jó. Most már értem, mire jó a művészet: levezeti a fölös érzelmeket. Ha ezen a hétvégén ügyes leszek, akkor meglesz a képregényoldal is, és akkor már csak a bannerek szétszórási lehetősége szab határt vágyaimnak. Persze, bannert is csinálni kell. Dehát miből áll? Egy gif meg egy link. Vajon hogy szokták? Az oldalon van a gif vagy a link mutat rá? Utóbbi azért biztonságosabb, hogy ha deadlink, akkor kép sincs, viszont lassabban töltődik le. Flasht, javat, javascriptet semmiképp nem szeretnék használni. Elég lesz a css. Na, jó. Esetleg írok egy cgi-t, mert az mégsem járja, hogy miután egy delikvens kitöltött egy űrlapot, rákattint az elküld gombra, akkor a honlap megnyitja a levelezőprogramját, a body-ban az infókkal, a To: után a címmel, hogy küldd már el ezt a levelet magadtól öregem, mert én hülye vagyok ehhez. Asszem, hétvégén bennmaradok tovább a Haliban, hogy ezt megcsináljam, akkor úgysincs bent senki, belépőkártyám meg van, akárcsak kulcsfelvételi jogom. Aranyélet.

Egy fórumba egyébként megírtam egy beszélgetés alkalmával, hogy hogyan kellene képregényből filmet csinálni, hogy miről szólna az én Mokány-filmem. Tök meglepődtem, hogy milyen gyorsan jönnek az ötletek. Lehet, hogy én jó fanfictiont tudnék csinálni? Lehet, hogy azok közé tartozom, akik a létező hősökből valami jót tudnának kihozni? Nem is hittem volna magamról. Ez azért is meglepő, mert nincsen behatóbb ismereteim Mokányról, csak a rajzfilmsorozat, ami a német adón ment gyerekkoromban, meg az az egy, azaz 1 számnyi képregény, amit olvastam. Szóval kibontanám azt, amit valószínűleg a filmben elsumákoltak (nem láttam), hogy amúgy egy tudósról van szó, aki korántsem rosszindulatú, viszont egy dühöngő szörnnyé változik át, aki minél dühösebb, annál erősebb. Vicces jelenetek is következhetnek abból, hogyan próbálja meg elkerülni az elkerülhetetlent, hogy átváltozzon, de végül egy annál komolyabb dolog történik: nyugtatókhoz fordul. (Ez egyébként USA-ban nagyon ütös lenne, ahol az emberek nagy részét szedáltatja a terapeutája. Prozakország, l. Maffiózók c. tévésorozat!) A nyugtatók azonban nem akadályozzák meg, hogy átváltozzon, de amit elsőre nem veszünk észre, csak ha másodjára megnézzük a filmet, hogy minél több nyugtatót vesz be, annál gyengébb, de annál intelligensebb és rosszindulatúbb Hulkká változik át. Ezzel hoznám be a történetbe a képregényben időrendben előbb használt kicsi és szürke Hulkot. (Kicsi: csak akkora, mint egy nagy darab ember.) Ez a Hulk gonosz volt, az emberiség elpusztítására törekedett, pontosabban minél nagyobb kár okozására. Szuperellenségeket nem csináltam volna, kizárólag a katonaság üldözte volna, méghozzá minden joggal. Az lenne a vége, hogy annyit szerencsétlenkedik, vívódik, hogy aztán végül teljesen szürke Hulkként elfogják, hisz a katonaságot támogatja a CIA, az FBI és az NSA intelligenciája. Képtelenség, hogy a Hulk, bármilyen szürke és okos is, túljárjon az eszükön. A végére nem tudom, milyen hosszú magánzárkát raknék, ahol van ideje Bannonnak elmélkedni. Mindenesetre a legvége az lenne, hogy mivel nem szedhet nyugtatókat, ezért átváltozik zöld Hulkká, így meg tud szökni. (Kitöri a falat.) Ezután elmenekül az éjszakába.

A teremtésmítosszal nem foglalkoztam, de ha azt is beleveszem, akkor egész pofás kis film lenne. Ha a Pókember teremtésmítoszát lehetett modernizálni, ezt is lehet. Természetesen nem gamma-sugárzás okozná a bajt. Arra gondoltam, hogy mivel a seregnek dolgozik, lehetne szó vegyi fegyverről, amit bevetnek. A srác, akit a képregényben megment, azt nem egy földrakás mögé dobná, hanem kölcsönadná a gázmaszkját, ami azért egy elég klasszikus közhely a filmekben. A baleset után csak a fiút találnák meg, a vadonban napokig keresnék Dr. Bannon holttestét. Aztán Hulkot megtalálják, az dühöng egy keveset, majd elszökik a Bannont kereső katonák elől, végül megtalálják a halottnak hitt Hulkot. Mondjuk a Talbot lánynál jelenik meg. (A rajzfilmben legalábbis ha jól emlékszem, belé volt szerelmes.) A fiú, akit megmentett, az pedig mindenképp segíteni akar neki, hisz megmentette az életét. Így talán ő tudja meg először, hogy a Hulk az Bannon. Persze minél szürkébb a Hulk, annál inkább baszik arra, amit a srác mond, legvégül meg is támadja, és a srác árulja el őt a katonáknak Bannon szerelmével egyetemben. Így kicsit magányos lesz a film végére Bannon, aki bár gonosz volt, mégiscsak csalódott a barátjában és a szerelmében egyaránt.

Szoboj osztatszja dolzse

Főoldalra ajánlom !

2003. november 12., szerda
Főoldalra ajánlom ! | 3:11 | algi | 34 komment

Újabb éjszakázás

Úgy döntöttem, megnézem a Lámpást adott kezembe az Úr Pestent, de rosszul jártam. Most megint átéjszakázom azzal az ürüggyel, hogy a reggeli kisfiz évfolyamzh-ra készülök, de természetesen blogot írok, és valószínűleg kibontom egy ötletemet novella v. forgatókönyv alakjában. Elfelejtettem múltkor megemlíteni, hogy összefutottam Pókember haverommal hétfőn, méghozzá az egyetemen. Ez azért érdekes, mert már egy ideje küszködik az érettségivel, pontosan nem is magával az érettségivel, mert ő elég nyitott tanrendű suliba jár. Szóval "illegálisan" ellátogat etológiára meg ír irodalomra, és egy ideje egy épületben vagyunk a szociológusokkal, akik már külön karnak is számítanak.

Este kihirdettem az évfolyamlevlistát. Ketten jöttek oda hozzám, de kb. nyolc emilcímet adtak, amit aztán a Haliban felírtam mass subscribe opció segítségével. A rendszer értesíett is, hogy mindenkit sikerült. Remélem, örülnek neki. Most már kiplakátolom, meg megkeresem az oktatókat. A jegyzeteken elgondolkoztam: most már egyre inkább úgy érzem, hogy lehetne írni online matematika-fizika-csillagászat jegyzetet kereszthivatkozásokkal, és akkor esetleg azt megmutathatnám Bérczi Szaniszlónak, legalább félév végén, vagy akár az után, hátha örül. Jó lesz egy kis előzménynek ahhoz a tankönyvhöz, amit majd szeretnék írni. Kár, hogy Loreleynek egy perce sincs erre, pedig megbeszéltük, hogy közösen írunk egyet. Valószínüleg az az utunkba fog állni, hogy másmilyet szeretnénk. Ő a fizika érdekességeire szeretné felhívni a gyerekek figyelmét, én pedig emészthetően, de nem didaktikus, hanem logikus, analitikus sorrendben, vagy akár sorrend nélkül, hipertext formájában a konbkért levezetéseket. Lehet, hogy perverz vagyok, de Groma óráit nemcsak a stílusa miatt élvezem, hanem mert egyszerűen szeretem a szép levezetéseket. Bevcsill. második félévében is imádtam a gömbi geometriai képleteket. No nem bemagolni, hanem kibogarászni a levezetésüket, és onnantól kezdve már egyszerű volt: csak azt jegyeztem meg, hogy mikor mit kell alkalmazni, és akkor már le tudtam vezetni. Hipertext segítségével meg lehet oldani a több tudományágban előforduló fejezeteket is, pl. a kéttest problémát. Tökre ráizgultam, mindjárt neki is esek a vázlatok leírásának.

Most már meghirdetem a képregényes dolgot minél több honlap fórumában, nem fogok várni arra, hogy szegény elfoglalt TloF elküldje nekem a domain elérhetőségét. De ha az meglesz, addigra csinálni kellene egy jó bannert. Valószínűleg sade fog segíeni megcsinálni, vagy én nemtom, hogyan csinálom meg még ezt is. Ebből is lesz valami.

Tulajdonképpen már alig várom a magazin második számát. Még nincs itt a 17-i lapzárta, de már alig várom a dec. 3-i megjelenést, ami remélhetőleg már nem fog csúszni. Vannak problémák a terjesztéssel, de ez nem az én dolgom, csak egy kis csikkíró vagyok, annak sem a legjobb. Azért ez nem semmi, hogy csak így 23 évesen megjelenek egy dvd-mellékletes magazinban annak ellenére, hogy nem is vagyok igazi újságíró, csak egy kis firkász. Tulajdonképpen mindent a Nyúznak köszönhetek. Amikor jelentkeztem, hogy mennék szerkeszteni, akkor nagyon a mélyponton voltam korábbi barátnőm, Petit járt a fejemben. Azóta sikerült kivernem őt, és ma már egyszerűen csak magányos vagyok. Szóval mivel botor módon kisöpörtem a szobámból mindent ami őrá emlékeztetett – kivéve az ajándék walkmant, mert akkoriban nem volt elég pénzem, hogy ezt pótoljam –, de aztán megbántam, és igyekeztem minél inkább rá emlékezni, még e-mailekkel is bombáztam. Végül szóba is állt velem, de azt is elszúrtam. Szóval visszaemlékeztem, hogy írt cikket a középiskolai lapba Kavics álnéven, ezért jelentkeztem én is. Trychydts volt akkoriban a főszerkesztő, és olyan munkahangulatot teremtett, hogy érdemes volt maradnom. Azóta is tök jóban vagyunk, talán ő áll a legközelebb ahhoz, amit az azonos neműek közti barátságnak felfognak. De nem ragadtatom el magamat, általános iskolában jól megnevelt TM barátom. ("Jössz le udvarra?" "Nem vagyok az anyád.") Így utólag egyébként nem tudom, helyesen tettem-e, hogy Loreleyjel való kapcsolatomat barátságnak neveztem. Igazából az a legnagyobb gond, hogy nem tudom, mi van közte és köztem, de az biztos, hogy kevesebb annál, de viszont más mint ez. Miért kell nekem mindig ilyen zűrös ügyekbe keverednem? Nem lehetne egyszer valamit egyszerűen csinálni? Valaki mondja már meg, hogyan kell viselkednem. Elvesztettem a fonalat. Igazából Petit-vel való szakítás után azért volt olyan nehéz talpra állnom, mert nem volt senki, aki megmondja, mi a helyes. Nekem kell kitalálnom, nekem kell megtalálnom a helyes utat, nekem kell eldöntenem, hogy mit csináljak. És egyelőre úgy tűnik, sokkal több potenciál (lehetőség) van bennem, mint amennyit kihasználok. Hagyom az ötleteimet elvetélni, nem állok eléggé a sarkamra. Ezen mindenképp változtatnom kell. Már a következő nap. Kötelező! Muszáj! Első lépésben nem bízhatok magamban: meg kell terveznem, hogy mit hajtok végre, amit magamtól nem mernék, vagy amihez bátorság kell. Hetente minden téren kell tennem egy újabb lépést. Most elhatározom, és leírom egy papírra. Legszívesebben a blogba írnám, de pl. a lányokhoz való bátor közeledés terén nem lenne örvendetes, ha egy lány esetleg utólag olvasná el a blogot, túl sok amerikai filmben láttam, hogy ebből baj lett.

Szóval a Nyúzban Trychydts volt a főszerkesztő, és olyan volt péntekenként elmenni a Trefort-kertbe, mintha egy értelmiségi klubba ugranék le, hogy minél igényesebb munkát végezzek, és olykor-olykor csevegésre is volt alkalom. Aztán egyre nagyobb teret hódítottam a lapban, egyre több embert ismertem meg, de az újságnál nem sokan maradtak meg. AAK, a korábbi főszerkesztő, aki az egyetlen profi volt közöttünk, ma a webexportot csinálja, Yeti, aki akkoriban tördelt, és talán még olvasószerkesztett is, manapság már csak olykor-olykor tördel. Nila elhúzta a csíkot, amikor jött Sz. Peti, mert nem ő lett a főszerkesztő, de azt mondta, ha Rikával főszerk leszünk, akkor visszajön. Most egyedül Rika a főszerk, és Nila nem jött vissza. Csak Balu kapitány maradt még, aki azóta is ugyanolyan zónás cikkeket ír. Három fős volna a Nyúz állandó keménymagja???

Szóval a Nyúznál tanultam ki a cikkírás fortélyait, főleg Trychydts-től, meg magamtól. No, nem mintha Trychydts előadásai bármi újat mondtak volna nekem, inkább amiket máskor mondott. Na, mindegy. Kezdek szétesni. Teljesen megfogalmazatlan ez a blog. Na és?

Most olvasgatom a szintén virrasztó Trychydts haikujait. Eddig zavart, hogy angolul voltak, de a jelenlegi tudatállapotomban le tudtam fordítani, úgyhogy írtam egy "sajátot" is, bár ez szerintem nem olyan jó:

Epigon

November morning
Winter moon
November night

Bár ez az álhaiku, ahogyan az álcikk is, kockázatos műfaj. A Mátrixról szóló(?) zónás cikkem miatt már három elektronikus visszajelzést kapott a szerkesztőség, amúgy pedig szerdán sorbaálltak a Haliban, hogy reklamáljanak. Legalábbis Mazsi szerint. Elsőkézből Lőrincz Andrea tudná megmondani, ő volt éppen ügyeletben. Egyébként érdekes, hogy általánosban volt egy Lőrincz András nevű osztálytársam, aki a legverekedősebb volt az osztályban, egyszer engem is megszorongatott, de az inkább vicc volt mint komoly. Én mindig ki tudtam vágni magam az ilyen szorult helyzetekből: amint pimaszul hülyéskedni kezdtem, mindig akadt a cukkolók között egy, aki csitítani kezdte az ismerőseit. Egy nagyon gyenge – asszem Chevy Chase – filmben láttam, hogy mikor a főhős azt hitte, hogy megrendezett játék, hogy kirabolják, akkor megpróbálta a szerepét alakítani, amikor pedig elrontotta, elnézést kért, és megkérte, hadd kezdjék előröl. Az útonállók úgy megijedtek, hogy elmenekültek. Most jut eszembe a film: Dan Aykroyd, Az ember, aki túl keveset tudott.

Fél négy van, úgyhogy lassan ideje menni. Csak a Lámpás miatt bosszankodom. Itt van ez a vén róka Jancsó, és egy diplomamunka szintű művel akarja kiszúrni a szemünket. Persze, hogy mély, meg művészi, meg minden. De szerintem tisztességtelen olyan filmet csinálni, ami ennyire nem veszi komolyan önmagát. Ha kifizetek x-szer száz forintot egy filmért, akkor ne az legyen az üzenet, hogy "Hülye vagy apuskám, ilyen hülyeségekre költöd a lóvét ahelyett, hogy művelődnél!" Ez egy antifilm. Én pozitív filmet akarok csinálni, ami komolyan veszi magát, komolyan akar mondani valamit, vigyáz arra, hogy a kamera egy millimétert sem tévedve haladjon a pályáján, vigyázva, mi van a képben. Jancsó persze tett az egészre, mert semmi értelme ilyesmikre vigyázni valójában. De nekem egyelőre ez az életcélom, hogy megcsináljam azt a filmet, ami tökéletesen visszaadja a megálmodott képeket. Ezért csodálom annyira a rajzolókat: megrajzolják azt a képregényt, amit én álmodtam meg, és még örülnek is neki. Az ötlettelen rajzoló aranytojást tojó tyúk.

6.

Szexi tyúk, megbaszlak!
Teszel rám, bazmeg?
Aranyszoborra szállnak a galambok

Most már nem mutat kérdőjeleket a jegyzetes honlapom, és a TTK TO honlapján a tanrend is megjavult, ellenben találtam olyan blogot, ahol megint kérdőjelek vannak. Most már igazán megkérdezem a bátyámat, hogy mi a helyzet, mert engem irritál. Most viszont megyek kisfizt tanulni Budó kettőből. Valószínüleg apámé lehetett a könyv, mert mintha az ő keze írásával lenne benne egy ajánlás az elején: "Homo Homini Homonculus". Még nem tudom mit jelent. Egyébként néhány oldalpár fel van benne cserélve, de szerencsére ugyanazzal a tollal, amivel az ajánlás van beleírva, el van látva útmutatással a felcserélt oldalak felső sarka. Elég gáz didaktikával halad, és tele van kísérletekkel, amit én egyébként tankönyvekben ki nem állhatok. A kísérlet csak élőben az igazi, minek olvasson a tanuló kísérletekről. Az oktatónak kell tudni, hogyan kell megcsinálni, a tanulónak a működő kísérletet kell látnia. Különben is unalmas, és nem szemléletesebb, mintha az elméletet írnák le. Egy csomó felesleges duma van, a körítés, ami az előkészületeket, ill. a résztvevő tárgyakat jellemzi, a jelenségről egy-két odavetett szó, aminél szerintem sokkal hatásosabb lenne egy, a természetben megfigyelhető jelenség leírása, azt ugyanis kísérletben nem lehet megmutatni, viszont nagyon hatásos tud lenni. Pl. Groma a múlt órán elmondta, hogy a macska miért képes bármilyen magasságból talpra esni. Ugye van egy rendszer, ami az alakját tudja változtatni. Erre a rendszerre nem hat erő, mert ugye a gyorsuló koordinátarendszerben van a macska, és a gravitációs gyorsulást kompenzálja a tehetetlenségi erő. Kicsit meglökjük – hogy leessen –, ettől persze perdületet kap, és az alakja változtatásával eléri, hogy megváltozzon a szögsebessége. (A perdületmegmaradás érvényes a macsekra, tehát ha a forgástengelytől távolabb nyújtja a végtagjait, akkor az erőkar nagyobb lesz, így a tangenciális sebesség csökken, hogy a perdület állandó maradjon.) Így ő dönti el, hogy nagyon gyorsan vagy nagyon lassan forogjon, így tudja elérni, hogy akár fejjel lefelé esésből is talpra tud állni. (Nem nagyon tudok elképzelni olyan helyzetet, hogy ne lenne legalább minimális perdülete egy éppen lepottyanó macseknak.)

A Spider c. film tetszett. Biztosan ezerszer ellőtték ezt a poént, de mégis jól volt megcsinálva. Voltak benne utalások, a pusztítás és építés képei (összetört tükör, kirakós stb.), és még vicces is volt, mert a bolondok természetesen viccesen viselkednek. ("Mr. Cleg! Hány inget visel maga? Egy-kettő-három… Négy inget!? Nincs szüksége magának ennyi ingre." – "Dehogynincs. Mert a ruha teszi az embert, és minél kevesebb az ember, annál nagyobb a szükség a ruhára.") Egyébként olyan szépen beszélnek angolul, hogy Rikának (angolszakos) rögtön elújságoltam, aki felvilágosított, hogy az nem is régies, csak brites tájszólás. Egyébként a fiú emlékeiben egyetlen káromkodást használnak, a "bloody"-t (kis túlzással: blaodi). Egyébként a kedvenc karakteremet a filmben John Neville játssza, aki az imdb szerint az X-aktákban a Jólmanikűrözött ember, tehát jól emlékeztem, hogy ő az, méghozzá a második legismertebb öltönyös öreg. (Az első nyilván a Rákos.) Egyébként az X-aktákból volt ismerős a Napfény ízében szereplő komcsi Sors Gusztáv, aki szintén John Neville volt.

"Tudja ki mondta ezt, Pelikán elvtárs?" – Hatásszünet. – "Sejtem."

Főoldalra ajánlom !

2003. november 11., kedd
Főoldalra ajánlom ! | 13:03 | algi | 0 komment

A folytatás sem könnyű

Azt hiszem, így "koradélutánonként" fogom vezetni a blogot. A kétütemő egyetemi órarend ezt teszi lehetővé. Tegnap este félkilenckor dőltem az ágyba. Mivel a vekkerem mutatós (nem szép, hanem körbejár, mint a bátyám gondolkodás közben), úgyhogy nem húzhattam fel másnap fél kilencre, alvásra meg szükségem volt. Lefeküdtem, és a parlamenti közvetítésre ébredtem fel úgy de. 10-kor. Azaz ébredeztem két órán keresztül. Emlékszem, voltak olyan idők, amikor sikerült tartanom a rendszerességet a sulinak köszönhetően, és akkor nem maradtam le órákról, meg hétvégén is rendes időben lettem álmos. Asszem most már meg tudom megint csinálni, hogy nem kell du. 2-kor felslisszolni a Normafára azzal a beteljesületlen reménnyel, hogy egész éjszakára maradok. Ha ez beválik, akkor esetleg folytathatnám vizsgaidőszakban is, és akkor esetleg rendszeres időközönként tisztálkodhatnék is, nemcsak amikor az eszembe jut, hogy: "Jaj, már megint milyen csatakos a hajam." vagy "A kurva életbe sajog a fogam, és még mozog is!"

Kezdem kitanulni, hogyan s miképp lehet ezt a freeblog rendszert használni. Kíváncsi voltam, mennyi időbe telik megtalálni a blogomat, de az alant emlegetett alakok elég hamar rábukkantak, no nem azért, mert naponta beírják a Gúgliba, hogy "algi", hanem mert kedves Sz. Peti foglalkozását tekintve (ezt a szókapcsolatot egy régi magyar képregényből szedtem) szóval foglalkozását tekintve webes, computeres szaki, ergó különféle kémszondát futtat, amik hamar rámtaláltak, mint a Mátrixban Neora.

Ma már végre ki kéne plakátolnom magam. Szét kéne már kürtölni az évfolyamon, hogy csináltam évfolyamlistát – hisz amíg nincsenek rajta, addig nincs is értelme –, különösképpen, hogy tegnap megkérdezte egy gyakvezér, hogy tud-e valaki olyan e-mailcímet mondani, amiről mindenki megkapja az e-mailjét. Késő bánat. Pedig mekkorát villanthattam volna. Na, mindegy. Meg talán a jegyzetes honlap is beindulna a többiek segítsége révén. Csak onnantól kezdve lenne igazi értelme, hogy saját digitalizálású jegyzetek kerülnének fel, amíg csak linktár, addig nincsen sok. Most látom csak, hogy a Mozzilla kérdőjeleket jelenít meg ékezetes betűk helyett. Pedig meta tagbe beírtam a karakterkészletet. Talán mégiscsak html ékezeteket kellene használni? Majd search and replace-esdit játszom.

Ma bevcsillre lehet, hogy bejön Wennot is, aki az elsőéves fizikus évek egyikének volt számomra főszereplő. (Mikor gólya voltam, ezt a szerepet Góbi Attila töltötte be, utoljára pedig senki, mert odáig csökkent a színvonal, hogy úgy éreztem magam, megint a gimiben vagyok, ahol a primitív sporttagozatos nagyfiúk cukkolják a többi tagozatosokat.) A nyáron sunyiban megházasodott. Mondjuk az élete választottjával kölcsönösen nem vagyunk egymás kedvencei. Aki nem ismer minket, az lehet, hogy nem tudja: nem Wennot iránti vonzalmamnak köszönhető az ellenszenv. Mondjuk az is igaz, hogy Derivátor azon kevesek közé tartozik, akik még köszönnek nekem. Már sokaknak meséltem, hogy mivel kb. 3 fizikus évfolyamon bukdácsoltam végig, az összes fizikus ismerhet engem, de mikor én felismerek valamit (és nekem rossz az arcmemóriám), akkor az esetek felében nem köszön vissza. Érdekes, hogy ez még az új elsősökre is igaz, akiknek csak a Groma órájára járok be.

Most látom, hogy tévedtem: nem két szigorlatom lesz, hanem öt. A különbség azért is markáns, mert a többi szaknak általában négy van. Nekünk három csillagász témájú szigorlat mellett lesz még két fizika is, ezutóbbi kettő a fizikatanároké, azaz tömegképzés. Remélem, könnyebb lesz, mint a fizikusok klasszikus fizika és modern fizika szigorlatai. Matekból szerencsére nincs, talán mert nem vettük azt a fejezetek a matekbólt, amit a geofizikusok igen, legalábbis ők szigorlatoznak ennek a félévnek a végén.

Tegnap megvettem Bérczi Szaniszló Planetológia c. kéziratát. Az lehet, hogy rosszul tanít, de amennyit eddig a planetológiából láttam, az zseniális. Nem csak érthető, hanem még képletes... helyesbítek: képszerű is. (A képletes az a természettudományi tárgyak esetében félreérthető.) Mellé Nagy károly Elméleti mechanikáját. Először azt hittem, hogy rosszra költöttem az összes bónomat (a Planetológia kb. 300(!) Ft volt, az Elméleti mechanika egy tizes nagyságrenddel nagyobb), mert gyakorlatilag a első pillantásra fizikusok kísérleti fizikája volt benne, de aztán megtudtam az évfolyamtársaimtól, hogy tényleg ez kell elmfizhez, ugyanis az utolsó száz oldalon megtalálható a különbség, amivel több a fiztanárok elmfize a fizikusok kisfizénél. Ha valaki nem értené, amit itt leírtam, járjon utána!

3.

Rákos daganat
Halálos sugarak
Üresen ásító képernyő

Ezt a haikut már tegnap óta le akarom jegyezni. Érdekes, hogy mindhárom csak elektronikus formában őrződik. A próba: mennyire biztonságos adattároló az Internet? Vajon a világháló felépítése ellenállóbbá vagy sebezhetőbbé teszi a rendszert a vírusokkal. Pl. az összeköttetéseken a vírusok gyorsabban terjednek, viszont hamarabb találnak világszerte ellenszert rá, így kevesebb befektetéssel lehet megvédeni a rendszert. Felteszem, ha a világháló a jellegéből adódóan sebezhetőbb lenne, akkor már elpusztult volna. Ez elég kockázatos feltételezés, de ha így van, akkor értelmetlenné válnak az olyan jövőképek, amiben csak ritkán kapcsolják össze egymással a lokális rendszereket, és azt is monitorozzák, mert korábban valami nagy katasztrófa elpusztította az egész rendszert.

Tegnap este újból hazakísértem kedves Loreleyt. Szerintem nem hű az álnevéhez. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát, én meg még tapasztalatlan is vagyok, így aztán tényleg fogalmam sincs, hogy minek örül, és mi számít tolakodásnak. Szerencsére ő nem küld el végleg a fenébe, ha nem viselkedek teljesen tökéletesen. Meg néha vannak nagy "tényfeltáró" beszélgetéseink, amikor bevallunk egymásnak minden őszintétlenséget. Bárcsak mindent leírhatnék, mert annyira örülök, hogy végre van valaki, aki egy kicsit is közel áll ahhoz az ideálhoz, amit én barátnak nevezek. De sajnos ő nem örülne neki.

Miután elbúcsúztunk, csak egy hajszálnyit késtem a kopernikuszi fordulat c. előadásról, viszont többször is belekotnyeleskedtem. Lehet, hogy ez csak látszólagos megoldás, de néha nagyon csodálkozom, hogy egyszerü analitikus gondolkodással az ember megérthet olyasmit, amiről a tudománytörténészeknek fogalmuk sincs. Például Kopernikusz Commentariolusának az az első pontja, hogy az égitesteknek és az égi köröknek (gömböknek) nincs közös középpontjuk. Ehhez képest Kutrovátz Gábornak eszébe sem jutott, hogy ennek köze lehet a harmadik ponthoz, mely azt írja, hogy minden bolygó a Nap körül látszik keringeni, mert a Nap a világegyetem középpontja közelében van. Számomra triviális, hogy a Nap nem lehet a világ közepében, senem keringhetnek a bolygók a Nap körül, mert akkor az első szabály sérülne. Gábor az első pontot elkönyvelte annak, hogy "a Föld nincs a világ közepén". Persze nem egy Kopernikusz felolvasó szemináriumról van szó, úgyhogy nem mondom, hogy teljesen hiánytalanul tökéletes az érvelés, de szerintem kézenfekvő. Amiről viszont hosszasan beszélgettem az óra közben Gáborral, hogy a Földet azért kellett kijelölni a nehézkedés középpontjának, mert az mozog, és ezt nem érezzük. (Ez is a Commentariolusban volt.) Erre én felvetettem, hogy ez a nagy előrelépés, a kopernikuszi fordulat része, gyakorlatilag az igazság eltusolása. Hiszen ma már elég jó műszereink vannak (és 1-2 száz éve is volt már), hogy a rendszer belsejében észleljük a Föld forgását, ami persze nem a Föld haladása, de szerintem ez részletkérdés. A legszemléletesebb az, hogy ha pont az Északi sarkon felfüggesztünk egy ingát, akkor az a Földhöz képest elfordul ugyanúgy, mintha nem is a Földhöz lenne akasztva, hanem afölé lógna. Analitikusan kifejezve: a Coriolis-erő (korioli) erő abból következik, hogy azonos szögsebesség a tengelytől nagyobb távolságban nagyobb érintő irányú sebességet jelent, ezért a tengelyre merőleges mozgásban pl. oldalra eltérítő hatással rendelkezik. Ennek köszönhető, hogy ha a Földön leejtünk egy tárgyat, akkor az nem függőlegesen esik. Márpedig az érv amellett, hogy a Föld áll, az volt, hogy a leesett test függőlegesen esik. (Az egyik legviccesebb gondolatkísérlet, hogy a függőlegesen fellőtt nyílvessző ugyanoda esik vissza. Ez persze képtelenség, még a legnagyobb szélcsendben és a legjobb íjásznál is van egy kis szellő, és van egy kis pontatlanság, ami kiszámíthatatlanná teszi a nyíl visszaérkezését. Ugyanakkor valószínűségi számításokat sem lehet tenni, mert az időjárásban és az íjász lövésében is vannak tendenciák.)

4.

Bőrszerkós férfi harisnyában
Mentsd meg az elesetteket!
Szél cirógatja szőrös combomat a háztetőn

Általában úgy vettem észre, hogy amiről azt hiszem, hogy jól csinálom, egy idő után egyre inkább elfajul és egyre rosszabb lesz. Remélem, ez a 4. még nem tartozik közéjük. Nem értek a haikukhoz, de mennyire valószínű, hogy a képregényhősökről írt már valaki? Lassan megyek, mert szeretnék még ebédelni is, ha már lemaradtam a reggeli kisfizről. A költségvetési vita folyik, az X darab mósosítóindítványról, ami a Fidesz rosszindulatúságának kézzelfogható bizonyítéka.

Még megpróbálom átírni ennek a lapnak a dizájnját, nem véletlenül tanulmányoztam át a CSS1-et. A 2-es még nincsen hétköznapi ember számára emészthető formátumban, de egy-egy dolgot onnan is le lehetne nyúlni.

5.

Festékbűzös vászon
Izom alatt hajlik a szobor
Cascading Style Sheets

Remélem, ezutóbbi azért nem volt olyan rossz. Igyekeztem, hogy minél kevésbé látszódjon, hogy csak egy primitív párhuzam. Legalább ezt a hülyeséget meg kellene tanulni, hogy hogyan kell. Mármint a hájkú írás.

Ne blogot olvassatok, ti buták!

Főoldalra ajánlom !

2003. november 10., hétfő
Főoldalra ajánlom ! | 4:28 | algi | 3 komment

Minden kezdet nehéz

Ez aztán már végképp felháborító. Sz. Petire nem vagyok hajlandó irigykedni, hogy saját "bélogja" van, meg még arra sem, hogy normális állása, de az már felháborító, hogy Trychydts-nek is van. Most már nekem is legyen! Haikukkal meg minden. Mindjárt itt is van egy:

2.

Hipp-hopp bolhacirkusz
Vadászat a dzsungelben
Ne nyúlj a kis szőröshöz!

Ugye, milyen baró? Direkt nem annyi szótag, mint kéne, mert olvastam a Trychydts oldalán. Akkor most már tudok költeni. El kell gondolkoznom, hogy még mimindent kell elérnem a 30. szülinapomra. Ezt majd mindenképpen közéjükveszem.

Vajon minden hímnemű ember féltékeny az összes lányra, aki egy kicsit is vonzó, vagy csak én vagyok így vele. Még ha ki nem állhatom a személyiségét vagy a viselkedését és tudom, hogy semmi esélyem és nem is illünk össze, elég olyan jól kinéznie, hogy ne húzzam el a számat, ha véletlenül felajánlkozna, akkor rögtön forrongani kezd az epém, ha nem küldi el a francba az összes fiút, aki egyáltalán köszön neki, ránéz vagy a háta mögött beszél róla. Persze megmondták a fehér köpenyes emberek, hogy beteg vagyok.

Pénteken végre megérkezett a magazin. Nem vagyok egészen bizonyos abban, hogy azért vagyok közelebb a végéhez, mint a közepéhez, mert a jobb írók kerülnek hátrébb. Természetesen másnap rögtön bevittem a Nyúzba, hogy megmutassam, hátha Márk megsimogatja a buksimat vagy Rika rámmosolyog. Ez a lány rendszeresen zavarba tud hozni engem, pedig már régóta "ismerjük" egymást, és a vadvizi evezésen sem melegedtünk össze túlzottan. Vannak olyan emberek, akik ha túl sokáig vannak összezárva, akkor nem képesek elviselni egymást. Na, én pl. olyan vagyok, aki tök nehezen viseli el a legtöbb embert. (Ami vica versát illeti, már egész jól haladok az általános iskolai helyzethez képest.) Amin a leginkább meglepődtem, hogy a végére már Mazsiért sem voltam teljesen oda-meg-vissza, ami engem azért meglep, tekintve, hogy talán ő az egyetlen személy, aki normális (nekem normális, értsd: városi, pontosabban: budapesti) körülmények között olyan édes személyiség, mint egy,,, mi is?... mazsola. Őrá még a féltékenységi szabály sem vonatkozik. A korától eltekintve olyan, mint egy kedves nagyi.

Szóval rendszeresen zavarba hoz azzal, hogy barátkozni akar. Én meg eddig mindig megbántam, ha lánnyal barátkoztam. Sőt: most is egyfolytában megbánom. Tudom, hogy stratégiát kellene váltanom, de nem vagyok benne biztos, hogy az a baj, hogy nem merek. Inkább az a baj, hogy amikor közeledek ahhoz a bizonyos másik stratégiához, akkor hányingerem támad, olyan undorítóan viselkedem. Persze másoknak ez teljesen természetes.

Vasárnap egész nap aludtam. Este - újból maratoni késéssel - felmentem a Normafára csillagászni, de kiderült, hogy elég lesz majd kb. januártól. A méréseket Jurcsik Johanna vezeti, aki azért érdekes személyiség, mert mindenkit tegez. Sajnos nem ő a világ legjobb vezetőegyénisége, én személyszerint legalábbis sokkal jobban örülnék, ha konkrétan megmondaná, hogy mikor, merre, mettől meddig, hogyan és mit csináljak.

Nos, hétfő hajnal van. Már megint nem éjszaka aludtam. Már megint nem aludtam éjszaka. Filmötleteken gondolkozom és azon, hogy hogyan legyen ez a képregénydolog. Soha életemben nem voltam vezető pozícióban. Utána kellene nézni egy csomó mindennek, hogy költségoptimalizálni lehessen: érdemes-e bármilyen cégbírósági formát felvenni. Van egy olyan érzésem, hogy kétféle út járható: 1. egy minél jobban megcsinált, profi kinézetű kiadvány, amit hajlandóak a rajongók megvenni. (Nem üt át a festék, csillog a papír stb.) 2. egy minél gagyibb és olcsóbb m.o.: fekete-fehéren fénymásolt, 1-2 félbehajtott A4-es, hogy minél nagyobb legyen a terítés minél olcsóbban. Természetesen az első lépés ekettő bármelyike előtt az internetes megjelenés, de valahogyan embereket kellene szerezni, én pedig írtózom mindenféle emberi kapcsolatoktól. Hallelúja, Internet! Te vagy a megváltóm. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod úgy a valóságban, ahogyan a virtuálvilágban is! Indefinit infinit.

1.

Gubóba zárkózott hernyó
Változz át és szállj!
Molyette ruháim sorakoznak

Ma már veszek tankönyveket. Spórolásom odáig terjedt, hogy igyekeztem bónosztás után jegyzetet venni. Nem sikerült: Bolyai féle Integrálszámítás és Differenciálegyenleteket már korábban megvettem. A Differenciálegyenletek helyett először Differenciálszámítást akart rámsózni a néni. Még szerencse, hogy megnéztem a címlapot. A tartalmi különbség ugyanis elég markáns. Szóval a diffegyenletek... bocsánat: Elm. fiz. zh 3-as lett, aminek nagyon örültem. A Kis. fiz. zh még nemtom hányas, de egy betűt nem tanultam rá, mégis a négyből három feladatot sztem. jól meg tudtam oldani. Meglássuk.

Az Integrálszámítást pedig azért vettem, mert nem tudom elviselni a Bev. csill. gyakorlatvezetőt. Sikerült behúznom a csőbe, azt ígérte, ha ezt-meg-ezt kiintegrálom, ötöst ad. Ha sikerül, akkor nem kell megírnom a 40e karakternyi rabszolgamunka beadandót. (Összehasonlítás kedvéért: a Tétékás Nyúzban 6e egy oldal.) Plusz még programot kell írni, meg egy listát a megfigyelt objektumokról. Szerintem nem a hallgató szégyene, ha ez a lista rövid lesz. Eddig a gyakorlatok nagy része elmaradt. Én meg a fent említett normafázással próbálom kompenzálni gyakorlatlanságomat, ugyanis leég a bőr a képemről, hogy nemcsak nem ismerem a csillagos eget, de még csak azt sem tudom, hogyan kell egy távcsőhöz hozzányúlni. (A "normafázás" egyébként azért is találó, mert a kupolákban a távcsövek közvetlen környezetét nem fűtik, hogy ne zavarjon be a hőmérsékletgradiens.) Szóval jó esetben ott is elég a számítógépeken meg játékautótávirányítóra emlékeztető távirányítókon nyomogatni mindenféle gombokat, de legalább csinálok valamit. Megjegyzem, még sem a Terminátor, sem a Mátrix egyik részében sem (na jó, a Forradalmakat még nem láttam) hallottam olyan félelmetes hanghatást, amilyet kiad magából ez a 24"-es távcső mozgatóelektronikája. A szervomotorok digitális vezérlésűek, ezért a hangja lépcsőfüggvényszerűen változik, nem pedig folytonosan, mint a filmekben. Elég hangos, és csak a sebesség egy része esik hallható tartományba, amúgy végigzongorázik az egész hangskálán, mikor gyorsul vagy lassul.

Apropó gyakvezér. Egy kezem elég, hogy megszámoljam rajta a jó oktatókat. Végülis számbavehetjük őket az érdekesség kedvéért. Időrendben: Hétfő délben egy fiatal srác tartja az elm. fiz. gyakorlatot. Tul. képpen alapfokú diffegyenletmegoldás volt eddig, mostantól pedig már numerikus módszereket tanulunk. Sajnos eddig csak megoldogatta a példákat, mi meg nem értettük meg. Szerencsére az új témát prototípuson mutatta be, pontosan elmagyarázta, mint a gimiben. Azt hiszem, ha ezután példák is lesznek, akkor érteni fogom. Csak merjek kérdezni. Persze a gyakorlat – általában is – igényli az interakciót.

Hétfőn van matek előadás is. Beleznay Ferenc tartja, egyébként ő a legjóindulatúbb oktatónk. Nagyon felkészületlen, gyakran megakad, de legalább nagyon képletesen magyaráz, és addig nem adja fel, amíg nem érti mindenki a teremben. Szerencsére nem veszünk bizonyításokat, az már a halál lenne. (Majd nyáron tanulok a Kristóf János féle jegyzetből, ő a legjobb analtanár, akit ismerek.)

Kedden de. kís. fiz. előadás, Ungár Tamás tartja. Elég középiskolás szinten, és kicsit gáz stílusban. Végül is követhető, bár nekem nem tetszik a stílus, mert Tasnádi első féléves hagyományát követi, miszerint tessék hülyének nézni a hallgatót, és aztán úgy is hagyni. A fizikusok elektromágnességből első órán Maxwell-lel kezdték. Nálunk nem az összefüggések megértésén van a lényeg, hanem a magoláson, ezért didaktikusan haladunk: először Gauss-tétel stb., aztán majd ha megvan minden, akkor a már ismert törvényekből határátmenetet képezünk, és elnevezzük Maxwellnek, majd megszámozzuk I-IV. Év végén pedig szigorlat lesz kís. fiz.-ből, úgyhogy sztem. nagyon hasznos, hogy bejárok Groma zseniális előadásaira. Szóval a gáz stílusba az oktató egyfajta sajátos humort fűz bele, amitől én megszakadnék a röhögéstől, ha nem fognám vissza magam.

Kedd este bev. csill. előadás. Sándor Zsolt tartja. Teljesen felkészületlen, csak a leadandó anyagról tud nyilatkozni, amit sorba leírt magának a füzetébe, és azt másolgatja fel a táblára, és olvassa fel, majd felcserélt szórenddel elismételgeti, hogy kitöltse a másfél órát. Ez a legjobban jegyzetelhető előadás, de el lehet aludni rajta.

Szerdán hajnali nyolckor egy egyórás kís. fiz. előadás. Szerencsére általában csak kísérletek vannak, talán mert tudják, hogy úgysem jön be rá senki. Sajnos ekkor szokott lenni az előadáshoz tartozó évfolyam-"felmérő". Tanulnom kéne rá valamit, mert az első zh-n csak 6 pontot szereztem, és 15 a cél, hogy ne kelljen uv-znom.

Szerda de. szám-tech. Szerintem szimpatikus a srác, engedékeny, meg tanulok valami újat is C-ből. Persze otthon is megtanulhatnám, de mégiscsak kényelmesebb, ha valaki elmondja, mintha nekem kellene kikeresgélnem. Persze ha szükségem lenne rá, könnyebben megjegyezném. Dehát ez van.

Szerda délután obszervációs csillagászat címén planetológia. Ketten tartják felváltva. Illés Erzsébetet veszem előre nem csak illendőségből, hanem mert egyszerűbb őt tárgyalni. Hoz két és fél sornyi diát, levetíti, és tömény információmennyiséget zúdít ránk, én pedig jegyzetelek, és élvezem azt, hogy végre valami újat is megtudok csillagászat tárgykörében. (Lehet, hogy planetológiával fogok foglalkozni, mert szeretem a sci-fiket, és végülis ez foglalkozik más világokkal stb.) Bérczi Szaniszló viszont össze-vissza csapong, ha nem mondok valami érdemlegeset, akkor lehülyéz – persze finomabb szavakkal –, viszont a kérdéseimre nem válaszol. Őrült házifeladatokat, ad, amik szerinte tök hasznosak, és első hangzásra tök kreatívnak tűnnek, de amúgy pontosan megmondja, hogy milyen alapanyagból és egész pontosan hogyan kell dolgozni, úgyhogy semmi értelme az egésznek. Mivel az előadás nem kötelező a TVSZ értelmében, ezek után nem vagyok hajlandó bemenni Bérczi Szaniszló előadásaira. Szóval épp a Bérczi féle Planetológia jegyzetet kell ma még megvennem, meg talán nem ártana valami elm. fiz. tankönyv. (Elektromágnességből nem szeretnék Hevesit venni, hisz van Budó II. Érdekes módon ez egy olyan könyv, amit az évfolyamtársaim nem tudnak beszerezni. Mint a Csillagászat, a "nagy kék könyv". Hatalmas előnyei vannak, ha az ember tudománnyal foglalkozó ateista családból származik. Nem csak szebb a világképe, hanem ha valamit nem tud a suliban kiszámolni, nem esik pánikba, mert tudja, hogy otthon segíthet az ember apja vagy bátyja.)

Csütörtökön de. kís. fiz. gyark. A gyakvezér pont olyan, mintha egy középiskolai fizikatanár lenne. Talán épp tűnik úgy, mintha okosabbnak hinné magát. Ki nem állhatom, mikor egy tanár azt hiszi, tök okos. Lehet, hogy a saját területén sokkal többet tud, vagy akár összességében, de nem hiszem, hogy ne tudnék olyan területet mondani amiben vagy többet ne tudnék vagy többre ne volnék képes, mint ő.

Csütörtök du. bev. csill. gyak. Ezt már említettem. Korrupt kis mitugrász senki tartja. Én sajnos be merek szólni neki szmetől szembe is. Félek, nem lesz jó vége.

Péntek de. elm. fiz. előadás. Az oktató küzd azellen, hogy megértsük, és azt akarja elérni, hogy bemagoljuk. Hú! Talán az Elm. fiz. c. sokkötetes fekete bibliából kellene ehhez tanulni? Remélem, mert az nagyon szimpi. Meg lehet próbálni. Az a lényeg, hogy a tudásanyagom lefedje azt, amit órán leadott, amit pedig majd tételsor formájában ad meg év végén. Na, a fekete biblia az, amit még én sem tudok megszerezni, max. kikölcsönözni.

Hétvégén pedig lapzárta. Kicsit fárasztó rovatvezetőnek lenni. Azt hiszem, kezd kimeríteni. Talán visszaavanzsálhatnék cikkíróvá az egyéb szerkesztési munkálatok mellett, amiért úgyis nem kevés zsé jár. Apropó. Még meg kell krédeznem, hogy a dvd-magazinos cikkért mennyit kapok. Asszem, nem tartozom a főnök kedvencei közé, de ha ennek a két dolognak köze van egymáshoz, az gáz lenne. Nem hiszem. Végülis azért öreg rókáról van szó a szakmában. Sz. Peti tökre örült, mikor mondtam, hogy ugyanúgy szól a csöngőhangja, de azóta elfelejtette. Mindegy.

Lányok, álmodjatok rólam szépeket! Fiúk, olvassatok engem sokat!

Főoldalra ajánlom !
« Elejére | Újabbak